A switch kifejezés hasonló egy sereg IF kifejezéshez, ahol a kifejezésekben ugyanaz szerepel. [Pont olyan, mint a C-beli, C-s gyakorlattal rendelkezőknek Tovább gomb]. Sokszor fordul elő, hogy ugyanazt a változót (vagy kifejezést) szeretnéd összehasonlítani több különböző értékkel, és más-más kódot végrehajtani a változó (kifejezés) értékétől függően. Pontosan ez az, amire a switch való.
Az alábbi két példa két különböző módon írja ki ugyanazt, az egyik egy sor if kifejezést használ, a másik pedig a switch-et:
1
2
3 if ($i == 0) {
4 print "i most 0";
5 }
6 if ($i == 1) {
7 print "i most 1";
8 }
9 if ($i == 2) {
10 print "i most 2";
11 }
12
13 switch ($i) {
14 case 0:
15 print "i most 0";
16 break;
17 case 1:
18 print "i most 1";
19 break;
20 case 2:
21 print "i most 2";
22 break;
23 }
24
25 |
A hibák elkerülése végett fontos megérteni, hogy hogyan hajtódik végre a switch szerkezet. A switch sorról-sorra hajtódik végre (vagyis utasításról utasításra). Nem hajtódik végre semmilyen utasítás, csak akkor, ha egy olyan case kifejezést talál a PHP, amely egyezik a switch kifejezés értékével. A PHP addig folytatja az utasítások végrehajtását, amíg el nem éri a switch blokk végét, vagy nem találkozik egy break utasítással. FONTOS!!! Ha nem írsz break-et a case kifejezés végére, a PHP folytatni fogja a végrehajtást akkor is, ha újabb case jön! Például:
1
2
3 switch ($i) {
4 case 0:
5 print "i most 0";
6 case 1:
7 print "i most 1";
8 case 2:
9 print "i most 2";
10 }
11
12 |
Itt, ha $i 0, a PHP az összes kiíró utasítást végrehajtja! Ha $i 1, a PHP az utolsó két sort hajtja végre, és csak ha $i értéke 2, akkor kapod a 'kívánt' eredményt (csak i most 2 íródik ki). Tehát nagyon fontos nem elfelejteni a break utasítást (bár lehet, hogy szándékosan elhagyod bizonyos körülmények között).
A switch kifejezésben a feltétel csak egyszer értékelődik ki és az eredmény hasonlítódik össze a case kifejezések mindegyikével. Ha elseif kifejezéseket használsz, a kifejezések újra és újra kiértékelődnek. [és újra és újra be kell gépelni. Ez nem csak fárasztó, de hiba forrása is lehet.] Ha a kifejezés bonyolult, vagy egy ciklus belsejében van, a switch a gyorsabb.
Egy eset utasításlistája üres is lehet, így a vezérlés a következő case-címkére adódik.
1
2
3 switch ($i) {
4 case 0:
5 case 1:
6 case 2:
7 print "i 3-nál kisebb, de nem negatív";
8 break;
9 case 3:
10 print "i pont 3";
11 }
12
13 |
Egy különleges eset a default [alapértelmezett] címke. Ez a címke mindennel egyezik. Például:
1
2
3 switch ($i) {
4 case 0:
5 print "i most 0";
6 break;
7 case 1:
8 print "i most 1";
9 break;
10 case 2:
11 print "i most 2";
12 break;
13 default:
14 print "i se nem 0, se nem 1, se nem 2";
15 }
16
17 |
A case kifejezés tetszőleges kifejezés, aminek egyszerű a típusa, vagyis egész vagy lebegőpontos szám, vagy string. Tömbök és objektumok itt nem használhatók, hacsak nem egy-egy elemük ill. változójuk egyszerű típusként.
Az alternatív szintaxis működik a switch-ekkel is. Bővebb információért lásd: Vezérlési szerkezetek alternatív szintaxisa.
1 2 3 switch ($i): 4 case 0: 5 print "i most 0"; 6 break; 7 case 1: 8 print "i most 1"; 9 break; 10 case 2: 11 print "i most 2"; 12 break; 13 default: 14 print "i se nem 0, se nem 1, se nem 2"; 15 endswitch; 16 17 |